A libavadász evolúciója

92-ben lettem vadász. Novemberben száradt meg a tinta a fegyvertartási engedélyemen. Júliusban álltam szolgálatba puska nélkül. Novemberig kölcsönkapott, jászolba rejtett puskával vadásztam, amit szétszedve vittem a területre. Mára elévült.

Első saját puskám egy ajándék, özönvíz előtti öntöltő Beretta A300 volt. Amikor csak lehetett vadásztam. Azaz, állandóan, mindenre, ami vadászható volt söréttel. Nem voltam egy ösztönös mesterlövész, de azért hála a rengeteg ingyen patronnak és a vadgerléknek egészen jól lőttem a nyulat, fácánt, vadkacsát, gerlét, örvöst.

A 92/93-as vadászidényben rengeteg libánk volt, de még nem lőttem egyet sem pedig próbálkoztam eleget. Azt tudni, kell, hogy a Duna mellett többnyire zátonyokon kövezéseken lőtték a libát télen. Elhatároztam, hogy lövök libát, ha beledöglök is. Mondanom sem kell abban az évben nem lőttem egyet sem. Meghallgattam minden jó tanácsot. Ilyeneket pl.: „csak elmenőre szabad lőni, mert csak úgy megy a tollak közé”, „Csak 4-esnél nagyobb söréttel”, „Szatyma a legjobb”. Szóval sokkal okosabb nem lettem.

Következő esztendőben megint jó libahúzások voltak és felvértezve Széchenyivel, Studinkával, nekiláttam az első liba elejtésének. Néhány doboz nagy szemű söréttel töltött töltény után kimondtam az ítéletet. Ez a puska rossz a libázásra! Nosza, elő a szolgálati 20-as magnumot. Ez ruszki gyártmány, meg egy liba van a baszkülre gravírozva, csak jó lehet.

Egy sem akart aggatóra kerülni.

No, gondoltam igaza van az öreg Jávorszkinak, tényleg nagy szemű sörét kell ide. Rézhüvelybe töltöttem 10mm átmérőjű sörétet. Jó sok porral, hogy kotorjon. Reményekkel telve suhantam Nagy-szék felé. Egy szalmakazal takarásában húzódtam, mikor jött egy csapat liba kb. 15 m magasan. Alapos célzás gyors dupla.

A fejem majd leesett a helyéről akkorát rúgott a „tuti” gyártmány, és láss csodát nem esett le egy sem. Azaz, mintha egy szárnytollat lőttem volna. Nem lehet, hogy ez a puska sem jó? Teljesen lelombozva vonultam haza.

Apám betegre nevette magát, amikor hazaértem, de nem mondta, hogy igen hülye vagy kisfiam. Volt a társaságban egy fiatal vadász, akivel együtt kezdtünk vadászni és sokszor bukdácsoltunk együtt a vadászat rögös útján. Kitaláltuk, hogy kimegyünk Csanádra egy beszántott kukoricatarlóra libázni, most tényleg alaposan előkészítve. Nem sok járt oda. Maximum 7-8 ezer liba és miután messze esett a járható úttól, teljesen háborítatlanul.

Belvizes év lévén csak gyalog lehetett közlekedni a betonúttól. Sötétben kibandokoltunk az alábbi felszereléssel a hátamon. Hátizsák tömve. Egy betárazott félautomata, egy 20-as dupla, egy 022 long rifle, egy utászásó, esőkabát vagy tíz féle lőszer. Egy közelre, egy távolra, egy a sebzettre. Szóval, gödörásás a sáros szántásba, egyet magamnak egyet a cuccoknak.

Leizzadva, fülig sárosan pirkadt ránk. Egyszer csak elindultak a libák. Az elsőkre nem lövök, mert azokat hagyni kell leszállni. A másikakra azért, mert mi van, ha nem találom el. Milyen ciki a barátom előtt, aki kb. ugyanúgy vacogott a gödörbe tőlem 400 méterre, ha nem találok. A libák szépen gyülekeztek a gödröm körül, amiből három puska csöve kandikált ki.

Valahogy nem mertem lőni, mert mindig találtam valami kifogást. Aztán, egyszer csak elegem lett a beszariságból és amikor három vetési akart a fejemre szállni, kinyújtottam a Beretta csövét, céloztam, elé húztam, lőttem.

Egyet.

Mint a kavics, úgy jött lefelé.

Kiugrottam a gödörből és ugráltam, mint egy bolond. Körülöttem ezrével keltek a libák, de nem érdekelt. Még arra is emlékszem, hogy 32 g-os harmónia tölténnyel, 8-as söréttel lőttem.

Abban az évben már sok libát lőttem, mert ráéreztem, hogy ez bizony gyorsan repül, és olyan tölténnyel kell lőni, amit jól visz a puskánk csöve. Mindegy, hogy oldalról vagy szemből lövöm, csak a sörétraj közepe érje.

Nem lövöldözök utánuk ma sem, mert bizony az csak sörétezéssel jár. A 10-es sörét vígan megteszi, sőt egyszer egy tévedés folytán, 12-es söréttel vadásztam végig egy ködös reggelt félelmetes eredményességgel, egy 20-as puskával.

Persze ha tiszta időben magasan jönnek, akkor én is előszedem a magnum töltényeket, de azok sem pótolják a lőkészséget.

Szerző: Farkas Tibor - hivatásos vadász

Fotók: Internet

http://erdozugas.blogstar.hu/./pages/erdozugas/contents/blog/32671/pics/lead_800x600.jpg
hivatásos vadász,libavadászat,libázás,tanulás,Történetek,vadászat,vízivad
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?