Miért vannak nyári malacok?

„A kérdés, ami elbizonytalanít: én vagyok őrült...?” – Nos, Albert Einstein kérdésére válaszolva, nem mi vagyunk őrültek, de még a szemünk sem káprázik, ha az év bármely szakában sétálgatunk a természetben, majd egy vaddisznó kocával valamint csíkos kismalacaival találkozunk, legyen ez nyár, ősz, tavasz vagy akár tél.



Ha szakmai jellegű könyveket, cikkeket olvasunk, vagy akár internetes oldalakon böngészünk búgás címszó alatt, akkor a következőkkel kerülünk szembe: „A vaddisznó szaporodási ideje november végétől január végéig tart.” És pont.

Azt, hogy ezzel az állítással mi a probléma, azután tudhatjuk meg, hogyha, tisztába teszünk néhány alapinformációt, amit ígérem egyszerűen és emészthetően fogok a kedves Olvasóközönségem elé tárni.

A búgás ideje alatt, a magányosan elő kanok csatlakoznak a kondához és a párosodás jogáért megverekednek. A kanok kiválasztják az ivarzó kocákat és az udvarlás során méregetik, harapdálják és döfködik egymást. A párzás viszonylag hosszú ideig tart, a koca 21-23 napig búg, de a kant csak 1-3 napig veszi fel eredményesen. A kanok a búgás során végig a kondával maradnak, csak utána hagyják el azt. Ha a búgás eredménytelen, a koca 3 héttel később újra hajlandó a párzásra. Vemhességi ideje 112-120 nap, 16-17 hét. A valóban meddő koca ritka, az üres kocák 1-2 év kihagyása után újból búgnak és malacoznak.


Általában az ellések időpontját február-május közé szokták becsülni, ha novembertől számítjuk ezt a 16-17 hetet, ami durván 4 hónap, ez így igaz is lenne, de ha januártól számítom, akkor a májusi ellés is matematikailag teljesen reális. A csíkos malacruha kb. fél év alatt tűnik el teljesen, ám ez nem olyan konkrét dolog, hiszen ezt a környezeti tényezők, időjárás és még sok minden befolyásolhatja.

Ami ennél sokkal meghatározóbb, az a fogváltás. Ezért, nehéz meghatározni a süldő korszakasz kezdetét és végét. Vannak, akik 9-11 hónaposan már vemhes kocák lesznek, míg mások ugyan ennyi idősen még csak süldők. Az, hogy tényleges ivarérettség elérésekor mennyi idős az egyed az a fejlettségtől, testnagyságtól és kondíciójától, valamint az évszakos fényperiódustól is függ. A fényperiódusok az ellést és a születés időpontját befolyásolhatják (pl. a kemény téli idő, vagy a fertőzőbetegségek). Ha elpusztulnak a rendes időben született malacok, nyáron képesek újra búgni és az ősszel született malacok át tudják vészelni a telet, annyi változással, hogy ők maximum egy évesen fognak búgni. Nagyobb baj azonban, ha némelyikük anyjuk másodbúgásához hasonlóan tavasszal-nyár elején ivarzanak. Ezzel el is jutottunk napjaink hazai (európai) vaddisznó-gazdálkodásának egyik alapvető gondjához, a meglehetősen rapszodikus és csaknem minden évszakban előforduló bugáshoz.


Ennek a háttere nyilván igen összetett, részben máig is tisztázatlan. Egyesek olyan tényezőket is okolnak, mint a házi disznóval való keveredés, a magas állománysűrűség vagy a helyenként és szezonálisan is igen változó táplálkozási lehetőségek. Ez utóbbival kapcsolatban van meg egy érdekes probléma: a gabonafélék, mégpedig főként a kukorica egyik penészgomba fertőzöttsége. Különösen a nőivarú állatokban okoz szaporodási zavarokat (ivarzás kimaradása, vetélés, torz fejlődés). A fiatalok különösen érzékenyek, a csecsbimbó-duzzanat társulhat és ivari koraérés is kialakulhat, ha tartósan fogyasztanak ilyen táplálékot, meddővé válhatnak véglegesen.

A másik fontos dolog a konda - az anyai nagycsalád - sajátos összetartása. Ez malacozáskor és a szoptatás kezdeti szakaszában nagyon erős. A kocák mind egymás vér szerinti rokonai. A kondát rendszerint csak a kansüldők hagyjak el véglegesen.

Ismétlem, a címben lévő kérdést, miért vannak nyári malacok? Az első válaszom erre a kérdésre, mindig a United együttes Nincs ősz, nincs tél című száma szokott lenni, de komolyra fordítva a szót, az időjárás gyors változása, értem ezalatt azt, hogy az egyre melegebbek évszakok, a nyár és a nyári meleg egyre dominánsabb és a leghidegebb hónapjaink is egyre enyhébbek.



Ha ezzel tisztában vagyunk, csak ez után érdemes továbbgondolni az egész kérdést, hiszen, mint minden állat, a vaddisznó is az ösztöneire hagyatkozik, és ha megfelelőnek érzi az időt, nem fogja megnézni a naptárban, hogy november vége van-e?


Ezek után érdemes csak olyasmit feltételezni, hogy a gabonafélék penészgomba fertőzöttsége, vagy esetleg a makktermés alakulása befolyásolja-e a búgást, ámbár, utóbbi bebizonyosodott, hogy a búgási idő nem áll szoros kapcsolatban a makktermés bőségével, mint idáig oly sokan-oly sokáig gondolták.

Amit viszont érdemes számításba venni, az az, hogy ha a kant nem sikerült felvennie a kocának, akkor 3 hét múlva képesek újra próbálni, valamint, tegyük fel, hogy a májusi malacok elpusztulnak, akkor nyáron ismét búgnak, ha ez sikeres, őszi malacok lesznek, amik az enyhe telünket átvészelik.


Ez egy ördögi kör, ha a folyamatokat továbbvinném, a cikkem egy feneketlen kút lenne, hiszen minden mindennel összefügg.
Viszont, egy másik népszerű kérdéskört még missziómnak érzem minden vaddisznós témában megemlíteni, ha sok vaddisznót látunk egyszerre, még nem jelenti, hogy túlszaporodott az állomány, csupán tisztában kell lennünk azzal, hogy ők szoros családi életet folytatnak. Tény, hogy sok problémát okoz, de, ahogyan Szili István írta cikkében, Vétkesek közt... a vaddisznó a vétlen!


Szerző: Lakatos Anna, vadgazda mérnök hallgató, Szent István Egyetem, Gödöllő

Fotók: Internet

http://erdozugas.blogstar.hu/./pages/erdozugas/contents/blog/32233/pics/lead_800x600.jpg
Leírás,Lexikon,vadászat,vaddisznó
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?