Antik légpuska - hamvából újjászületve

6 éve az egyik használt cikk árverési oldalt böngésztem, éjszakába nyúlóan. Érdekel sok minden, így nem csoda, hogy "belebotlottam" egy igen romos állapotú légpuskába. Nézegettem, ismerkedtem vele, noha a márkanevet korábban soha nem hallottam.

Bügelspanner. Rövid kutakodás után megtudtam, hogy az 1900-as évek elején, nagyjából az 1920-as évekig készítették, alsó kulcsos rendszerben, de csöve letörhető. Mivel a régiségek, antik dolgok mindig is vonzottak, nem sokat teketóriáztam, annak ellenére sem, hogy - mit szépítsük a dolgot - ez a légfegyver egy rom volt.

A leütés után tűkön ülve vártam, hogy kézbe vehessem a történelem e darabkáját. Nem csalódtam, hisz leharcolt állapota ellenére is egy műalkotás volt.
A fémrészeket rozsda lepte, a cső barnítása már csak nyomokban volt felfedezhető, az agyazás pedig...na az egy tákolmány volt. Utólag farigcsált, össze-vissza csavarozott, szétrepedt valami.

Alkatrészekre szedve a puskát egyértelműen látszott, hogy egyes alkatrészek vagy nem eredetiek vagy pótoltak, javítottak. Mindenesetre, hosszas olvasás, informálódás után nekiálltam megtisztítani az alkatrészeket. Fémszivaccsal, drótkefével, durvább dörzspapírral. Igen sokáig tartott, de megérte, amikor a korrózió mélyére hatolva elértem az ép fémrészeket.

Ekkor finom dörzspapírt és polírkorongot használtam, igyekeztem a lehető legfényesebbre csiszolni, sikálni a fémrészeket.

A cső barnítását házilag készítettem, hideg barnító folyadékkal. Noha ez volt az első alkalom, szerényen állíthatom, büszke voltam magamra, az eredményt tekintve.

Amikor a fémrészekkel végeztem, bőven kaptak magas minőségű fegyverolajat, majd pár éves pihenőre kényszerültek.

Ennek a kényszerpihenőnek prózai oka volt, az agyazással sehogy sem boldogultam. Első lépésként szereztem egy megfelelő méretű diófa darabot, melyből ráspollyal és vésővel elkezdtem kialakítani az új tusát. Hát nem mondom, emberes munka. Lassan haladtam vele és a lelkesedésem is alább-alábbhagyott. Sajnos, megfelelő célszerszámok hiányában (mint pl. felsőmaró) ez inkább kínszenvedés, mint alkotás vagy előállítás. Hovatovább amikor a bemarást próbáltam vésővel megoldani, akkor szépen szét is hasadt az egész tusa. Az álmom, miszerint ebből valaha puska lesz szertefoszlani látszott.


Igyekeztem olyan alternatív megoldásokat találni, amelyekkel reprodukálhatóak a fa részek. Megkerestem pár embert, akik agyazásokat készítenek. A tapasztalat vegyes, a viccestől a felháborítóig. Ebbe nem is mennék bele, maximum annyira, hogy a morál az ásóbéka feneke alatt van, jócskán.

Így a "projekt" felfüggesztésre került. Évekig csak zsírpapírba csomagolva csücsültek a fémrészek a szekrény aljában. Majd idén januárban, a fent már említett árverési oldalt böngészve "szembejött" velem valami. A megnevezésben ez állt: alsókaros antik légpuska tusa.

A lélegzetem is elállt. Ez az, amit próbáltam magam megcsinálni, ez az, amit próbáltam másokkal megcsináltatni. És most itt van, karnyújtásnyira. Gondolkodni sem volt időm, mert a kezem önálló életre kelt és azonnal megvette e hőn áhított kis fadarabot.

A házhozszállításig eltelt egy hét egy örökkévalóságnak tűnt. Amikor pedig megérkezett, úgy téptem fel a csomagolást, mint egy kisgyerek karácsonykor a fa alatt az ajándékok csodaszép köntösét.

És igen. Ezt kerestem. Ütött, kopott, piszkos és dohos volt, de egyben volt és egy hajszálrepedés nem sok, annyi sem volt rajta. Gyorsan nekiláttam és szépen megtisztítottam, majd lenolaj kencével lekezeltem. Majd a vasakat előkaptam a szekrény mélyéből és csavaroztam, illesztettem, finomhangoltam. Nagyjából egy óra alatt épült újjá, támadt fel hamvaiból ez a kis szépség.
Természetesen új tömítést és bőrdugattyút kapott. Sajnos egyetlen, nem eredeti alkatrésze a rugója, de mivel az rejtve van, kevésbé érdekel. Majd egyszer ő is szembejön velem.

Amikor elkészült, az étkezőasztalunk közepén feküdt, és csak néztem, hosszú percekig. Hat év telt el, mióta hozzám került és a századik születésnapja környékére újra azzá vált, aminek teremtették.

Azóta a szoba dísze és minden egyes nap büszkén tekintek fel rá! Boldog újjászületést 100 éves Bügelspannerem!

http://erdozugas.blogstar.hu/./pages/erdozugas/contents/blog/31016/pics/lead_800x600.jpg
bügelspanner,csoda,élmény,légpuska,örökség,születésnap,technika,Történetek
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?