A kutyafáját!

Újabb sajnálatos eset történt és újra a média kereszttüzébe kerültek a vadászok. Ilyenkor mindenki a saját álláspontját, mint vaktöltényt puffogtatja bele a nagyvilágba, anélkül, hogy megpróbálná megoldani a dolgot.

Az alapvető problémát két dolog okozza.

  1. Évente hozzávetőlegesen 100.000 eb tengeti gazdátlanul életét, hol kóborolva, hol gyepmesteri telepeken senyvedve. Ugyanígy évente 165.000 állat kerül elaltatásra vagy - természetvédelmi okokból - hivatásos vadász általi lelövésre. Ezáltal egyszerű a matek, évente hozzávetőlegesen 265.000 kutya tartását és elhelyezését képtelen megoldani a társadalom.
  2. A felelős kutyatartás hiánya. Jogszabály rendelkezik ugyanis a kutyasétáltatásról, a szabadon engedésről. Ez a 2012. évi II. törvény 193. §-a. Lehet egyet nem érteni vele, lehet felháborodni, de ez hatályos jogszabály, mely kötelező érvényű. Ugyanúgy kötelező, mint piros lámpánál megállni. Aki nem áll meg és baleset történik, csak és kizárólag az ő felelőssége morálisan és büntetőjogi tekintetben is. Itt meg kell említeni, hogy azon magántulajdonban lévő területek, mint magánerdő, mezőgazdasági terület stb. mely nincsen körbekerítve, közterületnek minősül, melyre szintén a fent említett törvény vonatkozik.

Ez az alaphelyzet, melyet tovább cizellál az 1996. évi LV törvény:

37/B. §93 (4) A vadászterületen a vadász a vadállomány védelme érdekében - a vad elfogására, elejtésére megengedett vadászati eszközzel - elfoghatja vagy elejtheti, ha a tulajdonosának felderítésére nincs közvetlen lehetőség
a) a vadat űző vagy a vadat elejtő kutyát, ha a vad sérelme másként nem hárítható el, továbbá
b) fertőzés továbbterjedése vagy másként el nem hárítható támadás megakadályozása céljából a kutyát vagy macskát.

És ez okozza a problémát, elejtheti, ha a tulajdonosának felderítésére nincs közvetlen lehetőség. Az állatvédők, kutyatulajdonosok érve minden esetben az, hogy de nyakörv, volt rajta. Igen, de nem feltétlenül biztos, ha nyakörve van egy kutyának, akkor az biztosan nem kóbor eb. Illetve ha nincs nyakörve, lehet, hogy 10 méterre ott van tőle a gazdája. Ez egy olyan öngerjesztő helyzet, amiből jelen pillanatban csak a vadásztársadalom kerülhet ki vesztesen. Még úgy is, ha a vadban esett tetemes kárt senki nem fizeti meg. Ennyi kóbor kutya és a sok kóbor macska után évi tizenhétmillió forintot költ lődíjra a vadásztársadalom. Miközben mi, vadászok, vérengző gyilkosok vagyunk.

Egy hasonló tematikájú blog szerint pár éve állatvédők felvetették, hogy a kutyákra a gazdák láthatósági "mellényt" adjanak, melyet jól láthatóan azonosítószámmal lássanak el. Így a kutyák egyértelműen azonosíthatóak lennének és radikálisan csökkennének a gazdás, csak épp sétáltatott, futtatott kutyák lelövései. Ezt a javaslatot azonban a kamara nem fogadta el, lesöpörte az asztalról... vajon miért?

Amikor az állatvédők is belátják, hogy ezen esetekben az állattartók gondatlansága okozza a bajt, akkor nekünk, illetve a kamarának, nem a VTV-t meg a szabálysértési törvényt pajzsként előretolva, struccként a fejet a homokba dugva kellene tenni a semmit, hanem az évtizedes szakmai tapasztalatot felhasználva értelmes, kompromisszumképes megoldást javasolni, kidolgozni.

Továbbá az állatvédőkkel közösen edukációs tevékenységet is kellene végezni és folyamatos felvilágosítást tartani, akár társadalmi célú reklámokon keresztül, a felelős kutyatartást népszerűsítve. Hisz a vad számára sajnos teljesen mindegy, hogy egy "mellényes" vagy egy hetek óta kóborló eb hajtja-e vagy tépi szét.

Ugyanakkor ott az érme másik oldala is, hiszen az évi 6-7000 kutya lelövésből 5-10 médiabotrány kerekedik. Történik mindez azért, mert hivatásos oldalon is van túlkapás, helytelen vagy etikátlan cselekedet. Itt jön a képbe, a hivatásosok folyamatos képzése és bevonása a kompromisszumos megoldás kidolgozásába. Valamint azt is el kell fogadnunk, hogy évente azzal a néhány alkalommal fényképezőgéppel vagy telefonnal lőjön a hivatásos, dokumentáljon és jogi úton tegyen igazságot. Így erkölcsileg és etikailag is felülkerekedhetünk a botrányokon.

Továbbá az igen tisztelt kamara ne csak önmosdatásra és bűnbak-keresésre használja az ilyen eseteket, hanem proaktívan tegyen lépéseket a mundér becsületének tisztán tartása végett. A Hivatásos Vadászok Szolgálati Szabályzatában egyetlen szó sincsen arról, hogy pontosan mi a teendő vadat űző kutya lelövése kapcsán. De az sem sokat segít, ha a vadásztársasági elnök anderseni meséket költ a kutya tetemének elásásáról, melyet pár nap múlva a Duna partra vet.

http://erdozugas.blogstar.hu/./pages/erdozugas/contents/blog/30174/pics/lead_800x600.jpg
botrány,etika,háború,hivatásos vadász,kóborkutya,kutya,vélemény
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?