A tanfolyam - Alea iacta est

Az elhatározás megszületett, a sorsom eldöntetett.

Noha akkor még nem volt tanfolyam elvégzéséhez kötve a vizsgázás, számomra mégis egyértelmű volt, hogy szakavatott, a vadászatban és a vadászati kultúrában jártas emberektől tanulhassam meg e csodás életforma és szemlélet alapjait.

Nem könnyű ma sem kiválasztani azon tanfolyamokat, oktatókat, akik hitelesen adják át mind a tudást, az alapokat, mind azokat a vadászati hagyományokat, melyek megkülönböztetik, a tradíciókat és a vadat tisztelő vadászokat a puskás emberektől. Hál` Istennek, két olyan fiatalemberhez kerültem, akiknek szívügye a vadászat. Nem, nem az ölés. A vadászat maga. A hagyomány, a viselkedés, a kultúra megőrzése, a szabályok tisztelete és betartása.

A szemléletes előadásokat tanulmányi vadászkirándulás - tanvadászat, bőséges szakirodalom és jegyzet, valamint segítőkészség egészítették ki. Tanultunk trófeabírálatot, de nem tankönyvből, hanem erdei területen, vadászias távolságból, keresőtávcsővel kellett megítélnünk egy-egy trófeáról, hogy milyen korú és valóban golyóérett egyedé volt-e. Kaptunk tanácsot fegyver és egyéb vadászati segédeszköz vásárláshoz. Bármiben kértünk segítséget, a két fiatal oktató, legjobb tudásának és tapasztalatának megfelelően állt rendelkezésünkre.

Természetesen az olyan szavak ismerete és használata, mint dupla puska, rudli, spíszer, gerezna, lombár stb. fontos, vadászias, ám nem teszik vadásszá az embert. Túl a szakkifejezéseken, túl az egyes vadfajok felismerésén és vadászati idényük meghatározásán olyan, szavakkal feltétlenül el nem mondott értékeket kaptunk, melyet sok vadásztársunk nem birtokol. Nem ítélkezni akarok, pusztán látom azt, hogy amit Széchenyi Zsigmond vagy Fekete István képviselt, kiveszőben van.
A műanyag fegyverek, a terepszínű ruhák, az éjjellátók, hőkamerák, lézer irányzékok a (hadi)technikai fejlődés kétségtelenül jeles képviselői. Ám a vadászat nem háború. A vadászat eggyé válás a természettel. A vadászat megismerése és megőrzése annak a természeti környezetnek és örökségnek, amit apáinktól örököltünk és amit az emberiség kifoszt, pusztít.

Készséggé, ösztönné vált, hogy akár társas, akár egyéni vadászaton veszek részt, mindig, minden esetben a vad tisztelete és a biztonságra való törekvés legyen az elsődleges szempont. Nem a lövés a cél, a cél maga a lövéshez vezető út. A sikeres vadászat pedig ünnep, tisztelettel teljes ünnep.

http://erdozugas.blogstar.hu/./pages/erdozugas/contents/blog/25877/pics/14580418992443991_800x600.jpg
hagyomány,kezdetek,tanfolyam,Történetek,vadászat,vadásztanfolyam
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?