Ahogy elkezdődött...

Mióta az eszemet tudom, szerettem a természetet. 

A csodákat korán megtapasztaltam, kisgyermekként egész nyarakat töltöttem a Balatonnál, Balatonszepezden. Noha a kert maga is vadregényes volt, tele mókusokkal, sünökkel, seregélyekkel, örvös galambokkal, de az igazi csodát az jelentette, amikor szeretett nagyapámmal vagy édesapámmal horgászni mehettem. Az izgalom, a vadászösztön, amit egy-egy horgászat előtt éreztem, eldöntötte a sorsom. Mindig nehezen kelő voltam, de a hajnali horgászatokra úgy keltem, mintha riadót fújtak volna.

Lépésről-lépésre tanultam meg a halfogás minden titkát, amit gyerek megtanulhat. A "snecizés", az apámtól kapott bambusz bottal és parafaúszós készséggel, az ősi élelemszerzés, a vadászat csúcsa volt. Órákat, napokat ültem a család tapasztalt férfi tagjai mellett mind a stégen, mind vízpartokon és élveztem, - akkor még öntudatlanul - hogy eggyé válhattam a természettel. 
Ezen élményekben, kis tinédzserként, még tovább fürdőzhettem a Tisza-tó vadregényes világában töltött nyarak alkalmával.

Ez idő tájt lehetett kötelező olvasmány Fekete István Tüskevára, ami magával ragadott és immár családapaként is fogva tart. Akkor lettem én Tutajos, aki keresi az ő Matula bácsiját - sajnos, nagyapám időközben itt hagyott minket -, aki megtanítja a horgászat, vadászat minden titkára, aki életbölcsességét és természetszeretetét átadja. Azóta, immáron több, mint 20 éve minden évben elolvasom, hogyan vált a kétbalkezes, hebrencs Tutajosból megfontolt, a természetet és vadakat ismerő EMBER.

Egészen fiatal felnőttkoromig a horgászat volt az egyetlen, mellyel Tutajos nyomában jártam. Aztán az unokabátyám vett egy házat és városi gyerekként erdei életre adta a fejét. Sokat jártam hozzá, a Gerecse szívébe, ahol Szent Mihály havában, karnyújtásnyi távolságból, lehet hallani a tesztoszterontól fűtött, párzásra kész gímszarvas bikák szerelmes nászdalát. Egy ilyen szeptemberben lettem az erdő rabja. A titkokat és csodákat rejtő erdőé, mely ad és elvesz, mely élet és halál színtere. Végleg elvesztem.

2012. elején született meg az elhatározás, hogy meg akarom ismerni az erdőt, az állatokat, olvasni és követni akarom a nyomokat. Egy olyan ősi ösztön kerített a hatalmába, melyet szavakkal elmondani szinte lehetetlen, de mindenképpen nehéz. Ez a hívószó belülről jön, húz az erdő felé, húz a vadonba, vissza a gyökerekhez. Egy csapásra minden sejtem azt kívánta, hogy a tudás birtokosa lehessek, még akkor is, ha a tudást csak hosszú-hosszú idő alatt, tapasztalások során keresztül szerezhetjük meg. Végül beiratkoztam - unokabátyámmal egyetemben - egy tanfolyamra, mely elindított minket az úton. Rosszmájúak azt is mondhatnák, hogy a lejtőn, mert tény, azóta az erdőjárás lett a nagybetűs hobbi, az az álom, melyet ébren is álmodom.

A vadászatot egyáltalán nem a lövés tudománya, nem a gyilkolás és nem az étel, a bőr s a trófea jelenti, hanem mindez együtt, és még sok sok minden, ami túl van ezeken. Ősi örökség ez, amit egyik ember örököl, a másik nem. Ősi harc ez a család táplálékának megszerzésére, kutatási vágy, megfigyelés, tudásszomj, kalandkeresés, gyűjtési szenvedély, erdők, mezők, nádasok szeretete... és ha nem szólhat a puska, akkor is! - Fekete István

Ez az ősi örökség az, mely minden egyes nap új álmokat és élményeket ad. Immáron felnőtt fejjel, de lélekben és tudásban még mindig Tutajosként, keresem a titkokat és a tudást, bízva abban, hogy egyszer én lehetek gyermekeim "Matula bácsija".

http://erdozugas.blogstar.hu/./pages/erdozugas/contents/blog/25869/pics/lead_800x600.jpg
Balatonszepezd,csoda,élmény,Fekete István,horgászat,kezdetek,örökség,szerelem,tanfolyam,Történetek,Tüskevár,vadászat
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?